tavaszelő télutó

Akkor először is. Tényleg nem sikerült minden héten írnom, de nem adom fel!

Bár most kezd itt is kicsit bedurvulni a helyzet. Jövő héten van egy kiselőadásom, hozzá kell egy kisebb lélegzetvételű dolgozatot írnom, meg két vizsgám.

Persze azért a mulatozás is tovább folytatódott. Miután megünnepeltünk két szülinapot, túléltünk egy Erasmus-os bulit (ahol sajna csak egy kicsit maradhattam, mert másnap a magyar pártokról kellett néhány szót monanom), buliztunk a koliban, degeszre ettük magunkat palacsintával Katánál, kicsit kidőltünk...

Azt mondják Bamberg nagyon szép nyáron. Én még csak azt tudom, hogy ősszel gyönyörű. Ma arra kellett, hogy rájöjjek, hogy télen, behavazva is nagyon hangulatos.
Reggel ez a kép tárult elém a szobámból:

Tegnap este kezdett esni. Sokáig voltam a városban, úgyhogy jobbnak láttam a biciklimet ott hagyni. Egészen ma estig esett, vagy inkább szakadt a hó. Szóval most már jó vádliközépig ér.
A biciklim meg ott áll lezárva egy téren a belvárosban.


Az előbb már éppen befejeztem a blogolást, amikor arra figyeltem fel, hogy valami huppog az ablakomnál. Először azt gondoltam, hogy a lakótársam csinál valami fura dolgot, de nem maradt abba. Így aztán gondoltam kinézek:


Már néhány lenn hógolyóztak. Sajna a szobám is kapott egy találatot..


Persze nagyon jól szórakoztunk. Igazából ma már kétszer voltam kinn hógolyózni. Délután csak a lányokkal. Most egy-két fiú is csatlakozott, de most is beigazolódott, hogy fiúkkal játszani teljesen más, vagy ezekkel a fiúkkal más volt... Sokkal erősebbek, és gyorsabbak voltak. Szóval az eleve vesztes pozícióból küzdhet az ember, azaz próbálkozhat, és kaphat még több és még több hógolyót, hófürdőt, vagy egyszerűen csak egy nagy adag havat a kapucnijába. A bosszú? Ugyanez az ördögi kör...

visszaút

Ma reggel szomorúan ültem be az autóba reggel 8 körül. Szomorú voltam, hogy el kell mennem. Szerencsére ez a rossz érzés csak az első kereszteződésig tartott.
Utunkon Apával mindenhol ugyanazon a helyen álltunk meg, mint szeptemberben. Volt ahol direkt, mert mondjuk jó volt a kávé, és volt ahol véletlenül, mert mondjuk ugyanott kellett mosdóba mennem, mint a múltkor (hozzáteszem: legalább ugyanannyiszor).
Ausztriától végig váltakozott az esős és a napsugár próbál átszűrődni a felhőkön időjárás. Én jól elfoglaltam magam, néha csak belemerültem a szép tájba. Csak az út vége felé éreztem egy kicsit, hogy na, azért most már szívesen állnék a szobám ajtajában!
Persze akkor még nem tudtam, hogy hideg, viszont nagyon büdös fog fogadni "otthon". A hideget értem, leállítottam a fűtést mielőtt elmentem. A büdösre viszont mostanáig nem jöttem rá, pedig még gyorsan a hűtőt is leolvasztottam!

Mindenesetre még Apával elmentünk a városba. Ő Rauchbiert kóstolt (jellegzetes bambergi füstölt ízű sör, egyesek szerint: "mintha együtt innám a sört a szalonnával"), én meg almás rétest ettem. Közben találkoztunk a Három Királyokkal is. Itt, Bambergben ez egy nagy ünnep, hasonló a mi betlehemezésünkhöz. Gyerekek járnak házról házra beöltözve, jókívánságokkal. Ahol jártak, azt megjelölik (ezért lehet a bambergi házakon krétás írást látni), és szerencsét hoznak a jövő évre.
Nagyot sétáltunk a városban, csak sajna eléggé zuhogott. De azért Apának nagyon tetszett.

Ha Apával megyek valahova, mindig történik valami. Most azt gondoltuk, kivétel lesz, mert már majdnem az út végén voltunk, amikor még mindig semmi végeláthatatlan dugóról nem tudtunk, senki nem jött nekünk, egyszóval minden a lehető legnagyobb rendben ment. Legalább is mi csak később vettük észre, hogy sajna az egyik felcsapodó kő, amit hallottunk is, nem kerülte el teljesen az ablakot. Csak a tükör eltakarta a repedést. Én is csak véletlenül vettem észre. Persze mindketten idegesek lettünk, de már nem lehetett mit csinálni. Hazafelé még biztosan kibírja.

újra a hálón

Na, akkor most, hogy kiderült, olvassátok a blogomat (meg ott vagyok a Time magazin év embere: YOU-i között: http://www.time.com/time/covers/0,16641,20061225,00.html) , írok is rendszeresen.

Újévi fogadalmam szerint legalább heti rendszerességgel fogom ezt a képet látni:
(ez jelenik meg amikor feltöltöttem egy bejegyzést)

Szóval szombaton indulok vissza. Jó is, meg rossz is.
Egyrészt hiányoztak a kinti emberek, meg a hangulat, másrészt új tervekkel megyek vissza. Ezért várom.

Azonban itthon nagyon jól éreztem magam, majdnem mindenkivel találkoztam, akivel szerettem volna. Csak az tölt el egy kicsit rossz érzéssel, hogy látom, nélkülem is ugyanúgy folyik tovább az élet, ugyanúgy történnek a dolgok, csak éppen lemaradok róluk...
Persze az sokat segít, ha elmeséltek nekem mindent!

Meg jó lett volna még egy kicsi időt a családommal is tölteni. Ilyenkor jön rá az ember, milyen jó is itthon lenni.

nagysokára

Húúú.
Most látom, hogy milyen régen írtam már!
Ez csak azt jelenti, hogy zajlik az élet. Újabb bulikon és kirándulásokon vagyok túl.
Ezekről később fényképes beszámolót szeretnék csinálni, viszont a fényképezőm elromlott, úgyhogy még be kell gyűjtenem a többiektől a legújabbakat.